Egyedül

Négygyerekes anya voltam, amikor 1997-ben először léptem át egyedül az országhatárt.

Legközelebb 2012 novemberében Angliának vágtam neki, majd a következő évben, 2013-ban Portugáliába utaztam egyedül. 2014 januárjában Törökországban voltam egy hétig, ahonnan rögtön Pakisztánba repültem volna, de az utat utolsó pillanatban lemondtam. Semmi okom nem volt rá. A vízum az útlevelemben volt, a repülőjegyek a zsebemben, minden előkészítve. Csak egy megmagyarázhatatlan belső érzésem volt, de az túl erős ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjam.

...

2014 február 20-án, amikor Pakisztánban kellett volna lennem, ott ültem édesapám ágya mellett amikor örökre elment.

...

Egy év múlva, 2015 április 30-án útra keltem Indiába – egyedül.

...

Amikor a gépem leszállt Mombaiban, az útitársam megkérdezte, miért jöttem Indiába. Számtalanszor megkérdezték már. Mindig mindenkinek ugyanazt a választ adtam:

“Nem tudom.”

Csukás Istvánnak van egy csodálatos mesedrámája, az Ágacska. Volt idő, amikor a könnyeim folytak az előadás alatt, mert megértettem, hogy letört Ágacska vagyok, aki keresi a helyét a világban.

Utam során eljutottam Indiába, és sokmindenre megkaptam a választ.

Igen, tanár vagyok. Pedagógusnak születtem.

De nem csak tanár, író is.

Nem csak író, előadó is. Meg mentor és kapcsolatterapeuta, életterepeuta és még sokminden más, mire India tanított meg.

Visszatekintve már tudom, hogy egy soha ki nem mondott vágyam, álmom is teljesült Indiában. Hogy is mondjam?... Át akartam evezni vagy vitorlázni az Atlanti óceánt. Mint Fa Nándi, vagy Rakonczai Gábor, Szabó Norbi meg Kovács Levi, vagy Alain Bombard az Önkéntes hajótörött, vagy a Kon Tiki tutajosai. Beteljesült az álmom. Megcsináltam! Nekivágtam és végigcsináltam.